Szeretek összegzést írni, amikor elérek egy-egy mérföldkövet az életemben. Ma jöttem rá, hogy pont 6 hónapja vagyok dadusként az Egyesült Királyságban.
Őszintén szólva nem indult túl jól, és ez már a harmadik munkahelyem, mióta itt vagyok. Egy ponton annyira el akartam menni, hogy már repülőjegyet kerestem, hogy másnap hazamenjek. De nem adtam fel. Rájöttem, hogy ha nem tetszenek a körülményeim, változtatnom kell rajtuk. Végre úgy tűnik, jó helyen vagyok, és azt tervezem, hogy pár évig maradok az új családdal.
Ez a 6 hónap gyorsan elrepült, de nem tudom nem összehasonlítani az ausztráliai 6 hónapommal. Mire 6 hónap után el kellett jönnöm, voltak jó barátaim, és igazi kötődés alakult ki köztem és a gyerekek, meg a szülők között is. Utaztam, élményeket gyűjtöttem, életre szóló emlékeket szereztem. Itt nem érzem ugyanezt. Persze mások a prioritásaim. Azért vagyok itt, hogy pénzt spóroljak, és ez remekül megy. De ez nem akadályozhat meg abban, hogy legyen társasági életem. Nem vagyok az a típus, akinek folyton barátok között kell lennie. Igazából szeretek csak önmagam lenni. De hiányzik egy kis társaság, akikkel hétvégente együtt lóghatok.
Persze az előző 2 munkahelyemen nem volt igazi stabilitás, és nem láttam értelmét barátkozni, amikor tudtam, hogy úgyis tovább akarok állni.
De nincs több kifogás. Boldog vagyok az új családommal, úgyhogy ideje változtatni, és megtölteni a naptáramat emberekkel közös programokkal. A következő bejegyzésemben tippeket adok, hogyan ismerkedhetsz meg a legkönnyebben emberekkel, ha egyedül vagy egy új országban/városban.
szólj hozzá
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás. Légy te az első!