Bőrig ázni az esőben, órákig éhezni, mert nem találsz boltot, napokig nem tudni lezuhanyozni, több száz szúnyog támadásának kitéve lenni, leégni, békát találni a cipődben, és az éjszaka közepén felkelni, mert félsz, hogy a szél elfújja a sátrad. Ezek nem hangzanak túl jól, ugye? Nos, ezek mind megtörténtek velünk a Salzburgból Budapestre tartó biciklitúránkon. És mégis ezt tartom az egyik legjobb nyaralásomnak. Hogy miért? Pont ezek miatt. Ezek számomra szép emlékek.
Ha arra a napra gondolok, amikor órákig tekertünk az esőben, nem az jut eszembe, hogy fáztunk és vizesek voltunk. Arra emlékszem, mennyit nevettünk. Ahogy a bátyám esőkabátot csinált egy nejlonzacskóból. Ahogy azzal viccelődtem, hogy egy wellnessben vagyunk vízkúrán.
Ha arra gondolok, hogy nem tudtunk zuhanyozni, az jut eszembe, milyen jót „fürödtünk” egy patakban a bicikliút mellett.
Nem bántam, hogy egész nap felfelé tekertünk, mert az 5 perces lejtő mindenért kárpótolt.
A fiúk még mindig nevetnek azon, hogyan sikítottam, amikor békát találtam a cipőmben. Reggel épp fel akartam venni, amikor kiugrott belőle egy béka. Majdnem szívrohamot kaptam, és elhajítottam a cipőt. 😀
Minden nap volt valami gond a bicikliinkkel. A defektjavítás a mindennapi rutinunk lett. (Én voltam az egyetlen, akinek az egész út alatt egyszer sem volt defektje. Biztos csinálok valamit jól. 😀 )Ezek a bökkenők nélkül viszont soha nem találkoztunk volna a létező legaranyosabb kutyával. (Szerencsére a saját kutyám nem tudja ezt elolvasni.) Egy kedves idős bácsi segített a bátyámnak megjavítani a biciklijét. Behívott minket a házába, ahol megismertük ezt az imádnivaló kiskutyát. 😀
Az első estét egy vasútállomáson töltöttük, és a peronon aludtunk, mint a hajléktalanok. De ez is része volt a felejthetetlen kalandunknak.
Ezek tényleg csak a 10 napos utunk legemlékezetesebb pillanatai voltak. Rengeteg szép emléket szereztem, érdekes emberekkel találkoztam, és csodás időt töltöttem a barátaimmal és a családommal. Nem akarlak untatni azzal, hogy felsorolom az összes jelzőt, amivel a tájat leírhatnám. Legyen elég annyi, hogy gyengém az osztrák táj. Hegyek, tavak, folyók, virágok, tehenek… A képeken és a videón látni fogod, miről beszélek.
Ja, és azok az aranyos kis falvak, mint Hallstatt, mintha egy meséből léptek volna elő! Ráadásul rengeteg program van Hallstattban, úgyhogy ha teheted, látogass el oda!
Még Bécsben is volt alkalmunk egy kis városnézésre. A Bécs és Budapest közötti dunai bicikliút egészen más tájon vezetett, mint a Salzkammergut, de nagyon szép volt, és egyszer szívesen bejárnám az útvonal egy hosszabb szakaszát. Teljesen beleszerettem ebbe a régióba, és a jövőben szívesen visszatérnék, hogy Ausztriában töltsem a karácsonyt, mert akkor még varázslatosabbnak tűnik.
Ez volt az első hosszú biciklitúránk, de biztosan nem az utolsó. Ha szereted a természetet és a kalandot, ne vesztegesd az idődet! Nem kell hozzá sok előzetes tervezés. Csak fogd a biciklidet és a barátaidat, és indulj, amerre az út visz!
„Nem az úti cél számít a legjobban, hanem az utazás”
És veletek mi a helyzet? Vannak szép emlékeitek kempingezésről vagy biciklitúrákról? Szívesen hallanék róluk! 😀
szólj hozzá
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás. Légy te az első!