Egy hét szabadság Novoszibirszkben

Vasárnap a fogadó apukám elvitt Tanya lakására. Már éjfél is elmúlt, úgyhogy egyből lefeküdtem aludni. Másnap reggel mindent megbeszéltünk. Odaadta a lakása kulcsát. Együtt mentünk be metróval a belvárosba, ahol találkoztunk a lányával, Dasával. Vele már kétszer találkoztam, úgyhogy nem volt teljesen idegen.

Az anyukája nélkül fedeztük fel együtt a várost. Hova menne először két fiatal lány egy városban? Úgy van, moziba mentünk. A 2 Guns-t néztük meg Mark Wahlberggel és Denzel Washingtonnal. Elég jó volt. Észrevettem, hogy az amerikai filmeket és sorozatokat egész jól értem. Sokat fejlődhetek belőlük.

Aztán elmentünk városnézni. Dasa legalább egymillió fotót csinált rólam. 😀

Séta közben a balettről beszélgettünk. Oroszországban nagyon elterjedt, én pedig életemben nem láttam még egyet sem. Úgyhogy kitaláltuk, hogy veszünk jegyet egy előadásra. Elmentünk a jegypénztárhoz, de még nem nyitott ki. Még kora nyár volt. Ezért megpróbáltuk egy másik színházban. Sikerült jegyet vennünk egy előadásra, de nem balett volt. Nem bántam. Szeretek színházba járni, és örültem, hogy Oroszországban is lehetőségem nyílt rá. A jegy 500 rubel volt. Nem volt időnk arra, hogy hazamenjek átöltözni – nem mintha bármi elegánsat pakoltam volna erre a pár napra… –, úgyhogy csizmában, farmerben és egy Mickey egeres pólóban mentem színházba. Hát igen… nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Nem volt egy puccos színház, de akkor is… A musical nagyon jó volt. A nagy részét nem értettem, de tetszettek a dalok és a tánc. 😀

Az előadás után elmentünk Dasa lakására. Megismertem a 2 éves kislányát. Nagyon aranyos. A lakása is nagyon tetszett. A belvárosban van, és nagyon modern.

Másnap egyedül mentem el Dasa lakására. Emlékeztem az útra. Jó… lehet, hogy valahol eltévedtem, de semmi olyan, amit egy kedves orosz néni ne tudott volna megoldani… 😀
Az idő nem volt túl jó, úgyhogy főleg csak a lakásban ültünk, mert Dasa nem akart kimenni. Ettem egy kis borscslevest. Ez az új kedvenc ételem. Aztán sikerült rávennem, hogy kimozduljunk a szobából. Sétáltunk egyet a folyóparton.

A rövid séta után hazamentem. Megnéztem az e-mailjeimet, és nagyon izgatott lettem, mert keresett egy amerikai család. Ez volt az első család 3 hónap után a programban. Megnéztem a profiljukat. Kaliforniából voltak, ahova annyira szerettem volna menni. Róluk majd egy másik bejegyzésben írok bővebben. 😛

Ki akartam szellőztetni a fejem, úgyhogy elmentem sétálni a környéken. Nagyon felfrissített. Nem is lehettem volna boldogabb.

Másnap megbeszéltem Dasával, hogy átmegyek hozzá. Elég kínosan éreztem ott magam. Olyan volt, mintha nem akarnának ott látni. Nem vittek el sehova, csak ültek a kanapén, és főztek a konyhában. Őszintén szólva szívesebben mentem volna el egyedül. Szeretek egyedül lenni és egyedül felfedezni. Tényleg nincs szükségem bébiszitterre. Másrészt furcsa lett volna csak úgy lelépni. Kicsit később átjött néhány barát, akik teljesen levegőnek néztek. Ebédeltünk, de senki egy szót sem szólt hozzám. Tudom, hogy az oroszom nem olyan jó, de képes vagyok kommunikálni, ha valaki erőfeszítést tesz.

Mindegy, később elmentem Dasával. Megmutatott egy parkot és egy templomot. Aztán sokáig gondolkodott, mit kezdjen velem. Ekkor mondtam neki, hogy egyedül is tudok csinálni valamit, nem bánom. Végül úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk az egyik barátnőjét, akinek szintén van egy 2 éves kislánya. Kb. egy órát töltöttünk ott. Teáztunk. Megint kimaradtam a beszélgetésből.

Aztán eljöttünk, és Dasa kitett a metróállomásnál. Otthon Tanya elmondta, hogy a fogadó apukám ma jön értem. Nagyon meglepődtem, mert semmit nem tudtam róla. Elég mérges voltam a változás miatt. Megbeszéltem az amerikai családdal, hogy skype-olunk, úgyhogy most le kellett mondanom, mert Barnaulban nincs internetem, és nem voltam biztos a fogadó szüleim tervében.

Mindegy, hajnali 3-kor megérkeztek. Tanya felkeltett.

Összegezve: nem mondom, hogy megbántam, hogy Novoszibirszkbe jöttem. Sok mindent átéltem, és új emberekkel ismerkedtem meg, ami jó dolog. Másrészt senkivel nem kerültem igazán közel. Az idő nagy részében kényelmetlenül éreztem magam. Valószínűleg részben az én hibám is volt, de néha egyszerűen nincs sok közös az emberekben. Dasa nagyon gazdag. Vannak kedves gazdag emberek, de sok esetben úgy éreztem, hogy sznobok. Dasa férje pókerjátékos, abból élnek. Érdekes, hogy ezzel ennyit lehet keresni. Mindegy, én az egyszerűbb embereket szeretem, akik akkor is szívesen sétálnak a városban, ha rossz az idő.