Kalandos hétvége 2

Másnap, ha lehet, még jobb volt. Nem indult jól, mert zuhogott az eső. A nagypapa egy másik házába mentünk, ami kb. 40 percre volt autóval. Marinával, Danával és Juliával mentem. A fiúk korábban elindultak. Fergeteges volt. Juliára várni kellett. Aztán végre beült az autóba. Alig mentünk egy percet, amikor vissza kellett fordulnunk, mert otthon hagyta a mobilját. Vissza a kocsiba, indulás, és megszólalt a telefon. Megint vissza kellett fordulnunk, mert a fiúk is otthon felejtettek valamit. Aztán bementünk egy boltba, mert Juliának kellett valami. Rengeteg időt töltött bent, mi pedig Marinával a kocsiban vártunk. Egy csomó mindent vett, csak azt nem, ami kellett neki. Úgyhogy elmentünk egy másik boltba. És amikor már azt hittem, végre mehetünk az úti célunk felé, meg kellett állnunk, hogy elmehessen mosdóba. Az egész helyzet nagyon vicces volt.
De sikerült eljutnunk Krasznoscsekovóba. Ez a ház más volt, mint az előző. Elég egyszerű. A nagypapa szeret vadászni, és sok trófea volt a házban. Rókák, vaddisznók, szarvasfejek a falakon.
Dana új játékokat kapott Juliától, úgyhogy azokkal játszottunk, amíg készült az ebéd. Sajnos nagyon rossz idő volt. Esett. Marina Indiában megtanulta, hogyan kell kisütni a napot. Ezért gyakran kiment, és fura hangokat adott ki. 😀
Ebédre halászlé volt. Finom volt, de a magyart jobban szeretem. Úgy tűnik, Marina módszere működött, mert később elállt az eső. Így végre kipróbálhattuk, amiért jöttünk: a raftingot. Andrej nem akart jönni. Nem szereti az ilyesmit, és aludni akart, de nem tudott nemet mondani mindenki másnak. 😀
Mindent bepakoltunk: ételt, bort, székeket, asztalokat, törölközőket. Még a kontaktlencsémet is betettem. Aztán fel akartuk fújni a raftot, és valami nem stimmelt. Kiderült, hogy legutóbb valami elromlott rajta. Azt hittem, ennyi volt. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Dana is csalódott volt. De a nagypapa nem adta fel. Telefonált párat, és próbált kitalálni valamit. És sikerült. Az autó segítségével fel tudták fújni. Feltettük a raftot az autóra, és elmentünk egy új helyre. A kaland már az autóban elkezdődött, mert az út göröngyös és csúszós volt a sártól. Egyszer azt hittem, felborulunk. De épségben megérkeztünk oda, ahol vízre tettük a raftot.
Szóval raftingoltam már Franciaországban. Ez kicsit más volt. Nem kellett evezni, és nem a raft szélén ültünk. Hátul volt egy motor, mi pedig üléseken ültünk. Az elején nem volt túl izgalmas. A táj nagyon szép volt. De mosolyogtam, mert azt hittem, kalandosabb lesz. Nem sejtettem, mi vár ránk.
Szóval folyásiránnyal szemben haladtunk. Sötétek voltak a felhők, villámlott és hangosan dörgött. Egyértelmű volt, hogy egyenesen a vihar felé tartunk. Hamarosan elkezdett esni. Először nem volt vészes, de aztán egyre rosszabb lett. A férfiak felkapták a táskát, amin én és Dana ültünk, és kivették belőle az esőkabátokat. Szerintem ezen a pillanaton nevetett mindenki kb. egy órával később.
Aztán leállt a motor, és a víz visszafelé sodort minket. Dana sikított, mi nevettünk. Talán egy másodpercig. Aztán MINDANNYIAN sikítottunk, amikor láttuk, hogy mindjárt nekimegyünk egy hatalmas fának. Egy pillanatra megijedtem, de gyorsan cselekedtem. Lehajtottuk a fejünket, én átöleltem Danát, és így az ő fejét is védtem. A veszély elmúlt. Átsodródtunk a fa alatt.
Az út hátralévő részét egy kabát alatt töltöttem, Danát ölelve a csónak elején. Csak a szemünk látszott ki. Úgy ültünk ott, mintha itt lenne az armageddon. Nekem elég vicces volt a helyzet, de nem annyira, mint a felnőtteknek, akik az egész visszaúton hangosan nevettek.
Pár perccel később visszaértünk. Hátrafordultam, és láttam, hogy bort isznak. Nagyon nevettem. Nem csoda, hogy ilyen jókedvűek voltak.
Danával azonnal beültem a kocsiba, amíg a többiek összepakolták a csónakot. Fáztunk. Marina töltött nekem egy kis bort, hogy átmelegedjek.
Aztán mindannyian beültünk a kocsiba. Nagyon jó volt a hangulat. Mindenki egyszerre nevetett és beszélt. Az a bor tényleg megtette a hatását.
Amikor megérkeztünk, első utunk a banyába (orosz szaunába) vezetett. Ott sikerült átmelegednünk.
Ettünk egy kis görögdinnyét, aztán hazaindultunk. 3 órás út állt előttünk. Az autóban aludtam. Este 11 körül értünk haza.
Nagyon jó hétvége volt.