Kirándulás a sós tóhoz

Vasárnap autós kirándulásra mentünk a családdal. Az úti cél egy sós tó volt, ahol az apuka felnőtt. Kiderült, hogy 20 éve nem járt ott. 8 órakor indultunk. 12-re értünk az első tóhoz, de az nem volt túl jó, úgyhogy továbbmentünk a következőhöz. Itt fizetni kellett, és amikor bementünk, láttuk, hogy gyakorlatilag a semmiért kérték a pénzt. Elég sokan voltak, sokan sátorral. De a sós víz után nem lehetett lezuhanyozni, és vécére sem lehetett menni. Se bolt, se semmi. „Ez Oroszország” – mondta a vendégapukám. „Sok pénzt akarnak, és semmit nem adnak cserébe.” Az egyetlen szolgáltatás egy röplabdaháló és focikapuk voltak, de hozzáteszem, nem túl modernek.

A vendégcsaládomnak jó terepjárója van, így mi könnyen tudtunk közlekedni, de más autók elakadtak a mély homokban. Úgyhogy úgy döntöttünk, elmegyünk, és keresünk egy másik helyet. A pénzt visszaadták.

Harmadszorra sikerült. Még ez a hely sem volt semmi néhány magyar és nyugat-európai helyhez képest. De a környék szép volt, és ingyen fürödhettünk a tóban. A víz hőmérséklete nagyon kellemes volt, de nem sütött a nap, így miután sokáig voltam a vízben, fázni kezdtem. Sekély volt, tudtunk játszani Danával. Iszappal kentük be egymást, ami itt egészséges dolognak számít.

Volt néhány nagy domb, amire felmásztunk. Összességében jó napunk volt.

Hazafelé benéztünk abba a faluba, ahol a vendégapukám apja lakik. De nem volt otthon.

Vettünk saslikot is. Vicces, mert egyedül én ettem belőle. NAGYON éhes voltam, de előtte nem akartam enni, mert tudtam, hogy saslik lesz. A vendégapukám azt mondta, hogy odaégették. De én mindig szeretem, ha a hús egy kicsit meg van égve, és szerintem jó volt. Az anyuka nevetett, hogy mindet megettem. Ugratott, hogy végre tudok húst enni. Na mindegy, a saját saslikjukat hazavitték a kutyának. Biztos boldog volt. 😀

Lehet, hogy jövő hétvégén jetskizni megyünk. 😛