Életem legijesztőbb élménye

Igen, igen, igen. Megcsináltam!!Ott álltam a Kjeragboltenen, 1000 méterrel a Lysefjord fölött. Bocsi a spoilerért, de nem bírom magamban tartani. Láttam róla egy képet a 9gagen, felírtam a bakancslistámra, vettem egy repülőjegyet Norvégiába, elgyalogoltam a sziklához, és ráálltam. Oké, ezek között az események között hónapok, sőt évek teltek el, de ez nem változtat azon, hogy valóra váltottam az álmomat.

Elárulom, hogy tériszonyom van. A távolba nézni még oké, vagy hullámvasútra ülni, ahol a biztonsági övek miatt biztonságban érzem magam. De nagyon magasról lenézni ijesztő, és szédülök tőle.

Csak miután lefoglaltam a repjegyet Norvégiába, néztem meg a YouTube-on, mi kell ahhoz, hogy az ember a sziklára álljon. Elborzadva néztem a videót, ahogy egy srác a sziklán áll, fejpánttal a GoPróján. Abban a pillanatban csalódott és dühös voltam, hogy nem lesz hozzá bátorságom. Próbáltam azzal vigasztalni magam, hogy nem számít, csak egy hülye fotóról van szó.. és ahogy teltek a hetek, elfogadtam, hogy talán megcsinálom a túrát, de a sziklára nem állok rá. Végül is az életem többet ér egy fotónál.

Vasárnap reggel 7-kor indultunk a túrára. Kellemes, napos idő volt, és nem volt akkora tömeg, mint a Preikestolenen. Az első kilométer nagyon nehéz volt, annyira meredek, hogy másznunk kellett. Láncok segítettek. Kapaszkodni beléjük felért egy élet-halál kérdéssel. Anyukám kiborult, vissza akart fordulni, de végül egyikünk sem adta fel. Mentünk tovább. És hála istennek! Az út nagyon szép és változatos volt. Zöld réteken, friss patakvíz fölötti kis hidakon, sziklákon és havon át túráztunk.

Kb. 2,5-3 óra alatt értünk fel, sok fotós megállóval. Izgatott voltam. Olyan régóta vártam erre a pillanatra. A családom megállt, hogy szemből lefotózza a sziklát, de engem csak egy dolog érdekelt. Élőben látni, mi kell ahhoz, hogy ráálljak. Szó nélkül otthagytam őket. Pár pillanattal később a bátyám is csatlakozott hozzám, és együtt pillantottuk meg először a Kjeragbolten hátulját.

Te jó ég, annyira közel vagyok ahhoz, hogy kipipáljam a bakancslistámról. Ez a tétel valamiért különösen fontos volt nekem. Ahogy ott álltam, eltökéltem, hogy ráállok. Korán volt, és nem volt sor, mint máskor. Úgyhogy szó szerint csak oda kellett mennem és megcsinálnom. De a bátyám megelőzött. Talán ugyanolyan izgatott volt, mint én, talán úgy érezte, hogy bátyámként neki kell előbb kipróbálnia a terepet. Emlékszem, mennyire féltem, amikor néztem, ahogy rálép a sziklára. De épségben megcsinálta, és csak annyit mondott, hogy gyerekjáték.

Egy másodpercig sem haboztam. Nekivágtam. Ahogy a Kjeragboltenen álltam, kicsit remegett a lábam. Szó szerint csak azt ismételgettem magamban: „Ne nézz le, ne nézz le.” És nem is néztem. Egyetlen pontra koncentráltam magam előtt, és csak azt bámultam. Amikor úgy éreztem, hogy apukám már elég képet csinált rólam, visszajöttem a szikláról. Ugráltam örömömben, amikor biztonságba értem. Ez volt az egyik legkirályabb dolog, amit valaha csináltam.

Nagyon ajánlom ezt a túrát. Megerőltető, de a kilátásért és azért a csodás érzésért, hogy a Kjeragboltenen állsz, bőven megéri.

Nézd meg a vlogomat az élményről! 😀

Egy másik jó túráról, a Preikestolenről az előző bejegyzésemben olvashatsz.

Mi a legféltettebb tétel a bakancslistádon? Kipipáltad már? Szívesen hallanék róla!

A 2026. novemberi frissítés forrásai

• Kjerag – Fjord Norway
• Kjerag express bus – Fjord Norway
• Bus service in Lysebotn – Fjord Norway