Nagy döntés

Nagypapa 60. születésnapja után nagy döntés előtt álltam. Sok órámba telt, mire döntésre jutottam, és végül a szüleim tanácsát fogadtam meg. A bulin néhány rokon meghívott Novoszibirszkbe. Persze igent mondtam, de nem igazán gondoltam, hogy lesz rá alkalmam, mert az oroszországi tartózkodásom a végéhez közeledett. Másnap viszont a fogadó apukám megkérdezte, hogy nem akarok-e egy egész hétre odamenni, mert ő és Dana Ufába utaznak egy magánkórházba, hogy egy második (inkább századik) véleményt kérjenek egy műtétről. Bizonytalan voltam. Tudtam az útjukról, és rengeteg dolgot terveztem arra a hétre. Lakhattam volna a városban a nagymama házában. Egész nap szabad lettem volna. Lett volna alkalmam összejönni néhány CS-taggal (Couchsurfing), elmenni moziba, színházba. Már programokat is terveztem Natasával és Misszel. Nagyon kedvelem őket. Ráadásul már tudtam, hogyan közlekedjek a városban. Ha arra a hétre Novoszibirszkbe megyek, az azt jelentette, hogy a biztosat feladom a bizonytalanért. Ezzel általában nincs gondom, de tudtam, hogy ha elhagyom Barnault, rengeteg jó programról lemaradok.

Novoszibirszkbe menni egyáltalán nem volt olyan csábító számomra. Nem tudtam, hol fogok aludni, mennyi szabadságom lesz és így tovább… Ráadásul mindannyian részegek voltunk, amikor előálltak az ötlettel, hogy náluk lakjak. Nem voltam biztos benne, mennyire gondolták komolyan.

A szüleimnek alapvetően tetszett az ötlet, hogy meglátogassam Novoszibirszket. Azt mondták, betekintést nyerhetnék egy másik család életébe, új emberekkel ismerkedhetnék meg, és egy másik várost is láthatnék.

Úgyhogy úgy döntöttem, Barnaulban maradás helyett elmegyek Novoszibirszkbe. Tudtam, hogy nem lesz olyan jó, mint Barnaulban lett volna, de gondoltam, szép élmény lehet.

Szeretnéd tudni, milyen volt a novoszibirszki utam? A következő bejegyzésemből kiderül.

Addig is… mondd el a véleményed. Te hogyan döntöttél volna?