Szentpétervár

Annyi minden látnivaló van Szentpéterváron. Az első napra az volt a terv, hogy megnézzük Petergofot. Nagyon örültem, mert a környéken ezt akartam a legjobban látni. Láttam már róla képeket, sőt videókat is, de élőben még érdekesebb volt. Már az is jó volt, hogy csak sétáltunk a kertben. Nekem kellemes idő volt aznap. A vendéglátó családomnak szerintem túl meleg volt. De nekem a 27 fok kellemes.

A séta végére elfáradtunk, így jólesett hajóval visszamenni a városba. Az út alatt egy légkondis teremben ülhettünk.

Aztán elmentünk egy étterembe, amit a család már ismert. Ajánlottak néhány orosz ételt. Általában nagyon keveset eszem, ezért izgultam, hogy nem fogom tudni megenni az egészet. Csak egy gombalevest rendeltem. Isteni volt. Nem olyan, amilyet Magyarországon ehetnénk, nagyon más. De ahogy számítottam rá, kihívás volt megenni az egészet, és eltartott egy darabig. Még ajánlottak ételeket, de mondtam, hogy jóllaktam. Az elején ettem néhány előételt is, a végén pedig orosz csokit. Viszek haza orosz csokit, mert nagyon finomak. Úgy tűnik, még Dana is többet eszik, mint én, de szerintem hamar megértik, hogy nem azért eszem keveset, mert valami nem finom, vagy mert félek enni, hanem mert egyszerűen ilyen vagyok.

De nagyon élveztem az éttermet. Szép orosz zene szólt, és láttam, hogyan esznek itt. Úgy tűnik, a szülők isszák az alkoholt, és szeretnek különféléket kipróbálni, úgyhogy remélem, ízleni fog nekik a pálinka, amit adok nekik.

Az étterem után megnéztük a Szent Izsák-székesegyházat (исаакиевский собор). Aztán csatornatúrára akartunk menni. Sok híres látnivaló szerepelt benne. Kb. 20 percet mentünk a hajóval, amikor megálltunk. Nem igazán értettem, mi történt, de kiderült, hogy valami baj volt. Miután még kb. 20 percet ültünk a hajón, megérkezett egy új, de nem sok szabad hely volt rajta. Danának is nagyon fárasztó volt, ezért úgy döntöttünk, hazamegyünk. A pénzt visszaadták.

Hazafelé vettünk egy kis kaját a McDonald’s-ban, aztán metróval mentünk.

A szállodában megírtam az előző bejegyzést, aztán lefeküdtem. A wifi még mindig nem működött. Éjfélkor megcsörrent a telefonom. Azt hittem, az ébresztő. Nagyon fáradt voltam. De szerencsére csak anyukám hívott, hogy minden rendben van-e. A rövid SMS-emből még mindig nem volt biztos benne. Csak egy percet beszéltünk, mert mondtam neki, hogy jól vagyok, és nem akartam pazarolni a pénzt. Reméltem, hogy a családnál lesz wifi.