Az utam a boldogsághoz

Boldog vagyok. Csak ki akartam mondani. Mióta ennél az új családnál vagyok, folyamatosan boldognak érzem magam. Persze néha bosszús vagy stresszes vagyok, de hát ilyen az élet. Hosszú idő óta most először szeretem azt a helyet, ahol vagyok. A gimnázium utolsó éve maga volt a szenvedés. Akkoriban nem nagyon voltak barátaim, főleg miattam. Nem érdekeltek azok a dolgok, amik az osztálytársaimat, és semmi erőfeszítést nem tettem azért, hogy beilleszkedjek. Az egyetlen célom az volt, hogy leérettségizzek, és külföldre menjek au pairnek. Gondolatban mindig külföldön voltam. Egy olyan helyen, ahol szabad és boldog voltam. Azt hiszem, legbelül nem akartam élvezni az életet Magyarországon, mert féltem, hogy az visszatartana attól, hogy új helyekre menjek. Kifogásokat kerestem, hogy ne kelljen elmennem otthonról vagy barátkoznom. Elkezdtem tanítani, és ez sok időmet elvette, amit nem bántam. Jó módja volt annak, hogy pénzt keressek, tapasztalatot szerezzek, és hasznosnak érezzem magam.

Tetszett az oroszországi tartózkodásom, de olyan volt, mintha otthon lettem volna, mert csak tévéztem és a szobámban töltöttem az időmet. Nem igazán éreztem jól magam, mert csak heti kb. 5 órát dolgoztam, és ezt rosszul éltem meg. Megtapasztaltam, milyen a családomtól távol élni, sikerült fejlesztenem az orosztudásomat, és nagyon érdekes helyeket láttam, úgyhogy megérte, de nem töltöttem volna ott több időt.
Írország pont az ellentéte volt. Nem sok szabadidőm volt, és amikor mégis, csak feküdni akartam az ágyamban, mert annyiraaa kimerült voltam. Heti kb. 55 órát dolgoztam, ami sokkal több, mint egy átlagos au pair munka. Rövid távra szólt, és nem panaszkodtam. Végre megint hasznosnak éreztem magam, és a gyerekek imádtak. Azért mentem oda főleg, hogy pénzt gyűjtsek a nagy ausztráliai kalandomra. Úgyhogy egy bizonyos szempontból a szabadidő hiánya abban is megakadályozott, hogy pénzt költsek, így végül is elértem a célomat.

Aztán itt voltam Ausztráliában. Az első 2 hét nem olyan volt, ahogy elképzeltem az itt töltött időt. Azt hittem, soha nem lesz részem abban az au pair élményben, amiről 4 évvel ezelőtt a szobámban olvasgattam. De lehetséges. Ennél az új családnál minden szempontból nagyszerű. Vannak barátaim, terveim, szabadidőm, munkám és lehetőségeim. Imádok au pair lenni.

Jól érzem magam a jelenben, és nyugodt vagyok a jövőt illetően. Azt hiszem, bármi történjék, lesznek lehetőségeim. Még ha rosszul is mennek a dolgok, jobb lesz. Ezt mindenkinek tudnia kell.

Bocsi, ez a bejegyzés más, mint általában. Csak arra akartalak bátorítani, hogy kövesd az álmaidat. Ne add fel az első kudarc után! Tudom, hogy sokatoknak az au pair lét nem nagy dolog. Nekem az, mert megváltoztatja a gondolkodásomat, ami végső soron segíteni fog az életben.