Utolsó hét Barnaulban

Miután hazaértünk Novoszibirszkből, Dana nem ment iskolába, mert nem sok értelme lett volna egyetlen napra bemenni. Úgyhogy a szombatot játékkal töltöttük, és megcsináltuk a házit, amiről lemaradt. (Igen, Barnaulban szombaton is van iskola. Én is ugyanúgy ledöbbentem, mint te.)
Megbeszéltük, hogy vasárnap reggel elmegyünk az Altaj-hegységbe. Úgyhogy hajnali 4-kor!!!! felkeltem, hogy induljunk. Senki nem volt ébren. Nem mentem ki a szobámból, de hallottam, hogy mindenki alszik. Reggel 6-ig fent voltam. Aztán kimentem a vécére, hogy megnézzem, mi a helyzet. Összefutottam Marinával, köszöntünk egymásnak, de mást nem mondott. Bosszantott, hogy nem szóltak, hogy nem megyünk sehova. Visszafeküdtem. Kb. 10-kor ébredtem fel újra. Akkor Marina elmondta, hogy nem megyünk sehova, mert Andrej beteg lett. Kösz… Szóval kicsit mérges voltam, hogy nem szóltak korábban, másrészt viszont valószínűleg nem tudták, hogy ilyen korán fogok kelni. Nem szeretem, ha mások ébresztenek, ezért mindig beállítom az ébresztőórámat. Szerintem úgy gondolták, hogy majd felébresztenek, amikor indulunk.Mindenesetre a vasárnap csendes nap volt. Egész nap otthon voltunk, tévéztünk és a kertben játszottunk.
Hétfőn Danával visszaköltöztünk a városba. A lehető legtöbbet akartam kihozni az utolsó hetemből. Minden nap elmentem egy órára a kávézóba internetezni, aztán felfedeztem a várost. Danáért mindig 11:15-re kellett mennem.