Vadkempingezés a Brecon Beaconsben, a Grwyne Fawr víztározó mellett

Egy hosszú hétvége (bank holiday) mindig remek alkalom egy kis kiruccanásra. Persze sokan mások is így gondolják, úgyhogy számíthatsz rá, hogy zsúfoltabbak lesznek a helyek. A kempingekben muszáj előre foglalni, és hamar betelnek. Ez nem túl jó, ha rugalmas szeretnél maradni a helyszínt illetően. Nemrég találtunk egy remek lakóautó-kölcsönzőt Milton Keynesben, ami csak egy rövid autóútra van tőlünk. Ez nagyszerű módja annak, hogy úgy indulj útnak, hogy közben rugalmas maradsz az úti célban.

Ezúttal viszont mást terveztünk. Sátorral akartunk vadkempingezni a Brecon Beaconsben. Korábban már jártunk egészen röviden a nemzeti parkban, mielőtt nekivágtunk a River Wye-on tett kenutúránknak. Felmentünk a Lord Hereford’s Knobra, és elállt a lélegzetünk a tájtól. Rájöttünk, milyen gyönyörű a Black Mountains, és megbeszéltük, hogy egyszer visszajövünk, és jobban bejárjuk.

Az áprilisi hosszú hétvégére ígéretes volt az időjárás-előrejelzés (eső nélkül). Összepakoltuk a vadkempingezős felszerelésünket, és kora reggel elindultunk vadkempingezni a Black Mountainsbe. Korábban már hallottam a Grwyne Fawr menedékházról (bothy), és úgy döntöttünk, ezen az úton megnézzük. Gyönyörű helyen fekszik, közvetlenül a Grwyne Fawr víztározó mellett. A bothyk Skóciában gyakoribbak, de Walesben is találsz néhányat. Még sosem aludtunk ilyenben, de egy túrán az Arenig Fawr bothyt rövid időre már használtuk szélvédett menedéknek.

Ez a bejegyzés affiliate linkeket tartalmazhat. Ha ezeken keresztül vásárolsz, kis jutalékot kaphatok, neked ez semmilyen plusz költséggel nem jár. Amazon-partnerként a jogosult vásárlások után jutalékot kapok.

Útikönyvajánló a vadkempingezéshez

A könyv fotói igazán meghozták a kedvem a vadkempingezéshez. Jó tippek, hasznos térképek és szórakoztató történetek is vannak benne.

Megnézem az árát

Imádom a Wild Guide könyveket, a teljes sorozat megvan. Ez a kötet Wales rejtett kincseire és vadvízi fürdőhelyeire koncentrál.

Megnézem az árát

Legális a vadkempingezés?

A rövid válasz: nem! Walesben a vadkempingezés nem legális. Az Egyesült Királyságban csak Skóciában és Angliában Dartmoor bizonyos részein szabad vadkempingezni. (2026-os frissítés: ez továbbra is így van. Egy 2023-as bírósági per után a brit Legfelsőbb Bíróság 2025-ben megerősítette, hogy Dartmoorban jogod van vadkempingezni.) A vadkempingezést viszont gyakran megtűrik, ha felelősen és a településektől távol csinálod.

A felelőtlen kempingezés felfutása

Az európai utazási korlátozások miatt a legtöbben „kénytelenek” voltak az Egyesült Királyságban nyaralni. Így persze mindenféle szállás drágult és betelt. Emiatt a járvány alatt nagyon megnőtt a kempingezők száma. Sokan vettek egy kisbuszt, és kipróbálták a vanlife-ot. Mások kisebb átalakításokat végeztek az autójukon, és aztán az autójukban aludtak. Más kalandkedvelők maradtak a vadkempingezés régi, jól bevált módjánál, és sátrat használtak.

A kempingezők számának növekedésével az volt a gond, hogy sokan felelőtlenül csinálták. Nem mindenki a kaland vagy a szabadban töltött idő szeretete miatt döntött a vadkempingezés mellett. Sokan egyszerűen csak egy olcsó helyet akartak, ahol bulizhatnak a barátaikkal. Így könnyen megközelíthető helyeket választottak a sátrazáshoz. Semmibe vették a „ne hagyj nyomot” (leave no trace) elveit. Sokszor felügyelet nélkül hagyták a tüzet, az alkoholfogyasztás miatt antiszociálisan viselkedtek, és nem megfelelő helyeken parkoltak. Az illegális szemétlerakás is nagy problémává vált. Nem hagyták el kora reggel a helyüket, és nagyon gyakran óriási szemetet hagytak maguk után: sokszor még a sátrukat is.

A vadkempingező helyekre szakosodott Facebook-csoportok közül sok nagyon megnőtt. Emiatt bizonyos helyek ismertté váltak arról, hogy könnyen lehet ott vadkempingezni. A hatóságokat és a helyieket egyre jobban felzaklatta sok kempingező felelőtlen viselkedése. Így a népszerű helyekre „éjszakai parkolás tilos” táblákat kezdtek kitenni. Az őrök és a természetvédelmi őrök (ranger) esténként felkeresték ezeket a helyeket, hogy ellenőrizzék a környéket. Gyakran tanácsot is adtak, hogyan lehet felelősen kempingezni. Sok esetben maradni hagyták az embereket, ha nem láttak gondot. Máskor viszont továbbküldték őket, szélsőséges esetekben pedig a rendőrséghez fordultak, amely felelőtlen kempingezés miatt eljárást indított.

Most, hogy feloldották az utazási korlátozásokat, javul a helyzet, mert az emberek újra külföldre repülhetnek bulizós nyaralásokra. De a kár már megtörtént. A vadkempingezőkkel szemben gyakran általános az ellenszenv.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne csináld. Akik korábban is szerették ezt a fajta nyaralást, felelősen viselkedtek, és nem hagytak nyomot. A szabadban szeretők megértik, miért olyan fontos a vadkempingezés a mentális egészség szempontjából, és mennyi örömet tud hozni az ember életébe.

Most viszont minden eddiginél fontosabb, hogy betartsd a „ne hagyj nyomot” elveit, és felhívd a figyelmet arra, hogyan lehet felelősen kempingezni.

Kempingezés nyomhagyás nélkül

A „ne hagyj nyomot” 7 elvét itt olvashatod.
A lényeg, hogy légy figyelmes. Próbáld meg a jelenléteddel nem zavarni sem az állatokat, sem az embereket. A sátrat a településektől messze verd fel. Kerüld a kényelmes helyeket, amelyek csak pár perc sétára vannak egy parkolótól. Későn verj sátrat, és kora reggel indulj tovább. Amikor elhagyod a helyed, semmilyen nyoma ne legyen annak, hogy ott töltötted az éjszakát: se szemét, se tűz maradványa stb.
A WC-papírt vidd magaddal, a kakit pedig áss el a földbe, legalább 100 m-re bármilyen víztől.

Vadkempingezés a Brecon Beaconsben​

Túra a Waun Fachra

Bár 4 órás autóút volt, reggel 9-re a Brecon Beaconsbe értünk. A Black Mountain (Mynydd Du) parkolóban állt néhány kisbusz. Még le voltak húzva rajtuk az árnyékolók, úgyhogy nyilván ott töltötték az éjszakát. Egy őr beszélgetett az egyikük gazdájával, de az egész barátságos beszélgetésnek tűnt.

Nem vesztegettük az időt, egyenesen a hegyek felé vettük az irányt. Az volt a terv, hogy teszünk egy egynapos körtúrát, és közben kinézünk egy vadkempingező helyet a víztározó közelében. Utána visszamegyünk az autóhoz pihenni, összeszedjük a kempingcuccunkat, és visszaindulunk éjszakára.

Alig kb. 200 m-re a parkolótól észrevettünk néhány vadkempingezőt. Hatalmas családi sátor egy patak mellett, nyílt terepen. Meg sem próbáltak beleolvadni a tájba.

Láttuk, hogy az őr feléjük tart, de nem vártuk meg, hogyan alakul a találkozás. Úgy tűnt, azért van ott, hogy figyelje a környéket, és ügyeljen rá, hogy az emberek ne hagyjanak szemetet maguk után. Nem úgy tűnt, mintha az lett volna a célja, hogy elküldje vagy megbüntesse az embereket.

A Pen y Gadair Fawrra vezető túra nagyon nyugodt volt. Megdöbbentünk, amikor havat találtunk a háromszögelési pont közelében! Tudtam, hogy hideg éjszakára számíthatunk, de havat nem vártam. Folytattuk az utat a csúcsra, és nem tartott sokáig elérni a Waun Fachot. A környék elég nyugodtnak tűnt, pedig hosszú hétvége volt. Gondolom, a Brecon Beacons más részei népszerűbbek.

Követtük az ösvényt, és lassan ereszkedni kezdtünk a Grwyne Fawr víztározó felé. Az ösvény a Grwyne Fawr patak mentén haladt. A víztározónál akartunk piknikezni, de még elég messze volt. Így végül csak leültünk a patak mellé, és ott ebédeltünk. Ezúttal kolbászos leveles tésztát (sausage roll) ettünk, amit előző nap vettem. A víz mellett jó pár helyet kiszúrtunk, amely alkalmasnak tűnt a sátrazásra.

Ebéd után folytattuk az utunkat. Hamarosan megpillantottuk a Grwyne Fawr menedékházat. Senki más nem volt a közelben, így be tudtunk kukucskálni.

Grwyne Fawr menedékház (bothy)

A bothyk valamiért mindig kirázzák belőlem a hideget. Sokkal szívesebben töltöm az éjszakát egy sátorban a bothy közelében. De mindig érdekes benézni. Ez elég kicsi volt. Lent egy asztal volt két székkel. Az alvórész létrán érhető el, és két felnőttnek van hely. Ha valaha úgy döntesz, hogy bothyban alszol, kérlek, tartsd be a bothy-kódexet (bothy code).

Visszamentünk egy kicsit az autóhoz, és pihentünk egy keveset.

Táv: ez a Waun Fach-körtúra 16,5 km volt 740 m szintemelkedéssel. 6 óra alatt teljesítettük, rengeteg megállóval pihenésre, fotózásra és felfedezésre.

Vadkempingezés a Grwyne Fawr víztározónál

Táv: a kiválasztott helyünk 4,5 km-re volt a parkolótól, 240 m szintemelkedéssel. Szóval nem egy hatalmas túra, de elég messze ahhoz, hogy ne zavarjunk másokat. Mivel még elég kezdők voltunk a vadkempingezésben, az is megnyugtató volt, hogy az autó nincs nagyon messze.

Amikor elindultunk a víztározó felé, éreztem, hogy aznap már több mint 16 km van a lábunkban. A táskánk tele volt a kempingfelszereléssel, és ezt éreztem is. Lazán vettük, lassú tempóban haladtunk. Összefutottunk az első vadkempingezővel, aki a víztározó mellett, csak pár méterre az ösvénytől táborozott. Már állt a sátra, és a tűzrakáshoz készítette elő a fát. Jót beszélgettünk. Rendes srácnak tűnt, bár mi nem rajongunk azért, ha valaki tüzet rak, vagy ilyen korán sátrat ver. (kb. délután 4 óra volt)

Hamarosan elértük a víztározó másik végét. Mi érkeztünk elsőként. Sokáig ültünk a szikla peremén egy piknikpléden, és élveztük az időt meg a kilátást. Aztán körülnéztünk, és kiválasztottuk a sátorhelyet. Úgy döntöttünk, hogy nem közvetlenül a sziklán verünk sátrat, hanem kicsit beljebb megyünk, hogy több legyen a magánszféra. Így is szép kilátásunk volt a víztározóra, ugyanakkor néhány fa is védett minket.

Hamarosan egyre többen érkeztek, és a szikla megtelt vadkempingezőkkel. Ha teljes magányra vágysz, akkor hosszú hétvégén valószínűleg ne erre a helyre gyere vadkempingezni. De mivel még elég kezdők voltunk, nem bántuk, hogy mások is vannak körülöttünk. A helyünk ráadásul kicsit félreesőbb volt, így a sátrukból nem láttak minket.

Összesen hat sátor volt, és a menedékház is foglalt volt. Épp amikor felállítottuk a sátrat, eleredt az eső. Derült égből jött, de csak fél óráig tartott. Ezalatt megvacsoráztunk. Hogy minden egyszerű és könnyű legyen, expedíciós ételcsomagokat ettünk.

Szerencsére szép esténk volt, gyönyörű naplementével. Remek lezárása a napnak.

Másnap reggel korán keltünk. Nagyon hideg volt. A sátrunkat és a talajt dér borította! A JetBoilunkon vizet melegítettünk, és kávét meg zabkását reggeliztünk. Amikor elkezdtük összepakolni a sátrat, egy bárány szegődött mellénk. Szupercuki volt. Persze meg kellett állnunk, hogy lefotózzuk.
Mi hagytuk el elsőként a területet. A többiek épp csak ébredeztek, amikor elindultunk. Persze minden szemetünket magunkkal vittük. A parkolóban megreggeliztünk másodszor is, mert megkívántam a babos-kolbászos Wayfarer ételt. Leültünk egy piknikasztalhoz, és megbeszéltük a napi terveinket.

Túra a Sugarloafra

Elég csúnyán fájt a térdem a sok gyaloglástól és a nehéz felszerelés cipelésétől. Úgyhogy úgy döntöttünk, lazábbra vesszük. A Sugarloaf-túra jó választásnak tűnt. Nem volt túl messze tőlünk, és az ösvényt családbarátnak és könnyűnek írták le. Sikerült parkolóhelyet szereznünk, és elindultunk fel a dombra. Az ösvény elég forgalmas volt. Ez egy nagyon népszerű túra, mert nagyon sokféle ember számára teljesíthető. Dél körül értünk fel a csúcsra, és ott piknikeztünk.
Úgy döntöttünk, hogy egy kicsit hosszabb úton megyünk vissza a parkolóba, ami valójában sokkal csendesebb volt.

Táv: a parkolóból a Sugarloafra és vissza kb. 6 km. Több útvonalat is választhatsz, de mind egymás mellett futnak. Mi egy 7,5 km-es körtúrát tettünk 375 m szintemelkedéssel. Ez az útvonal a közeli erdőt is érinti.

Éjszakai parkolás a Brecon Beaconsben

Mivel az előrejelzés újabb hideg éjszakát ígért, és fájt a térdem, úgy döntöttünk, hogy keresünk egy csendes parkolóhelyet, és az autóban alszunk. A Park4night alkalmazásból kértünk javaslatokat. A legtöbb helyen tábla jelezte, hogy éjszakai kempingezés tilos. De úgy gondoltuk, ha a józan eszünkre hallgatunk és felelősen viselkedünk, nem lesz bajunk.

A National Trust Sugarloaf-parkolójában vártuk meg a naplementét. Fantasztikus innen a kilátás, és jó lenne itt ébredni. Tudom, hogy néha töltik itt az éjszakát kisbuszokban. De mi egy eldugottabb helyet akartunk. Úgyhogy a sötétben elautóztunk a kiválasztott parkolóba. Nem bohóckodtunk, igyekeztünk csendben maradni, és egyszerűen elaludtunk.

Másnap reggel átautóztunk a Parc Lodge parkolóhoz, csak hogy azt is felmérjük egy esetleges jövőbeli útra. Ennek is gyönyörű volt a kilátása, de sajnos „éjszakai parkolás tilos” táblák voltak kint, és házak is vannak a közelben. Így talán nem a legjobb választás. Az autóban reggeliztünk, a zöld dombokra nézve, aztán hazaindultunk.

Fantasztikus hétvége volt a Black Mountainsben vadkempingezve. Biztosan visszamegyünk még!